Keresés

Búcsu

Dr. Szebényi Imre (1930-2014)

Széchenyi-díjas Professor Emeritus, a MMK örökös, tiszteleti tagja

1930-ban született Pécsett. Vegyészmérnöki oklevelét 1952-ben szerezte meg a Budapesti Műszaki Egyetemen. Ugyanitt 2002-ben arany oklevelet kapott, majd 2012-ben gyémántdiplomával tüntették ki.

Első munkahelye az Országos Tervhivatal Vegyipari Osztálya volt, majd ugyanazon év végétől a TMB aspiránsaként a BME Kémiai Technológia Tanszékén dolgozott. A gázolajpárlatok katalitikus hidrogénező kéntelenítése téma kutatási eredményei alapján 1957-ben a kémiai tudomány kandidátusa, a benzin reformálás technológiájánál a nagyobb szénatomszámú aromások képződése témában elért tudományos eredményei alapján 1978-ban a kémiai tudomány doktora lett.

A Kémiai Technológia Tanszéken 1955-ben tanársegédnek, 1960-ban adjunktusnak, 1964-.ben docensnek, 1980-ban egyetemi tanárnak nevezték ki. l967 és 1991 között ellátta a tanszékvezetői, 1964 és 1974 között a dékánhelyettesi tisztet.

Negyedszázadon keresztül irányította a Tanszéken folyó oktatómunkát, és a kiterjedt technológiai és alkalmazott kémiai kutatásokat, amelyek témája a kőolaj- és szénfeldolgozástól a szilikátipari technológiákig terjedt. Eredményeiről impozáns terjedelmű publikáció állomány készült: 7 könyv, 185 publikáció, 27 egyetemi jegyzet, 10 szabadalom szerzője, társszerzője, társfeltalálója volt. Vezetésével a Tanszék vegyész-,gépész- és közlekedésmérnök hallgatók ezreit tanította műszaki kémiára. Vajta Lászlóval közösen írott „Kémiai Technológia”c.tankönyve alapműnek számított, és számít ma is. Szakmai mentalitásának alakulásában nagy szerepe volt annak, hogy fiatal éveiben a Varga József professzor nevével fémjelzett iskola tagja lehetett,vagyis a kémiai technológiai problémákat mindig sokoldalúan, reálisan,a gazdasági szempontokat figyelembe véve vizsgálta.

Rendkívül aktív és kezdeményező részvétellel gazdagított számos hazai és nemzetközi tudományos és szakmai testületet, egyesületet, amelyeknek tagja, elnöke, alelnöke, elnökségi, kuratóriumi tagja volt: a Magyar Tudományos Akadémia egyes szakbizottságai, munkabizottsága. A Magyar Kémikusok Egyesülete Oktatási Bizottságának évekig elnöke volt. Tiszteletbeli taggá választotta az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület. Munkássága elismeréseként kapott BME Díszplakettet, Friedrich List, Pro Natura, Varga József Érmet, Szikla Géza-, és Pázmány Péter Felsőoktatási díjakat, valamint 2002-ben a Széchenyi Díjat. 2007-ben a Szent István Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta.

A közel fél évszázaddal ezelőtt a környezetvédelmi műszaki felsőoktatás iránti hazai, még nem tömegképzési igényre adandó válaszként akkor igen megalapozottan a posztgraduális, szakmérnöki megoldás mellé állt.

Fontos szerepe volt környezetvédelmi szakmérnök-képzés megszervezésében, és 1974-ben elsőként történt megindításában. Ehhez sikeresen megnyerte a Műegyetemnek a szakterületen már eredményeket elért két karán túl számos külső intézmény, ill. szakembereik együttműködését.

A későbbiekben a BME nyolc karának részvételével kialakuló graduális környezetmérnök képzését előkészítő-, majd a 2000 évi indulás utáni szakbizottsági tanácskozásainak igen aktív részese volt.

Saját intézményén kívül is fáradhatatlan résztvevője volt a környezeti profilú képzések állam-, ill. záróvizsga bizottságainak (Államigazgatási Főiskola, Budapesti Corvinus Egyetem, Veszprémi Egyetem, Pécsi Tudományegyetem.)

A Magyar Mérnöki Kamara tevékenységében újjáalakulásától kezdve jelentős, aktív, majd egyre több vezető szerepet vállalt. A Környezetvédelmi Tagozat elnökhelyettese volt, és vezette a tagozati kitüntetésekre történő jelölő, majd azokat odaítélő Kuratórium munkáját.

A Magyar Környezetvédelmi Egyesület alelnöke, és a Környezetért Emlékérem tulajdonosa volt,valamint elnyerte a Környezet Védelméért, ill. a Környezetvédelmi Műszaki Felsőoktatásért járó kitüntetéseket, majd a MMK Zielinsky Szilárd díját.

A Környezetvédelmi Tagozat kibővített vezetőségi ülésén 2010-ben bensőséges hangulatú ünnepségen köszöntöttük nyolcvanadik születésnapja alkalmából.

Szeptember 12-én volt temetésén a BME-t vezető professzortársain kívül kollégái, kamarai képviselők nagy száma is érzékelteti, hogy személyében nagytudású, széles látókörű, igaz embert veszítetünk el.

Miháltz Pál         Széchy Gábor